Szögesdrót, vizesárok, portás, halál
Diák a kapu mögött csupán rabmadár
Délutánig szorong, egyszerű az ok:
"nemkívánatos kapcsolatok"


Iskolánkban – egészen a közelmúltig – lehetőség volt arra, hogy a (minimum kilencedikes) diák elhagyja az iskolaépületet a szünetben. A jelek szerint mostanra már elképesztően veszélyessé vált a CBA-ig vezető, úttestet nem érintő, cirka harminc másodperc alatt megtehető séta. Még mindig jobb érv lenne, mint a valódi hivatalos „kommüniké”.

A bezárásnak köszönhetően a dohányzó diákok a vécébe szorultak. Ez önmagában oké lenne, de így a nemdohányzók is fulladásos tüneteket tapasztalnak – néha még az öltözőben is. Folyamatosan zajlik a macska-egér harc, ahogy az iskola – a gyerekek egészségének és (vállaltan!) image-ének védelmében – próbálja megakadályozni az iskolán kívüli dohányzást. Az egészben persze az a legizgalmasabb, hogy értékelhető konklúzió és következmény nélkül zajlik az üldözősdi.

Senkit sem láttam még a cigaretta miatt kicsapni, vagy akármilyen büntetés által sújtani. És ha tényleg van büntetés, akkor mire fel él bennünk a „büntetésként beszélgetés” képe és a tanárok miért nem változtatják meg? Gyakorló pedagógusok tudhatnák, hogy ha azt hisszük, nincs büntetés, a fenyegetés fikarcnyit sem fog számítani.

A bezárás oka hivatalosan az, hogy „[egy, a rendőrségig jutó füvezési ügy kapcsán] a vizsgálatok során kiderült, hogy az iskola környékén is megjelentek nem kívánatos külső kapcsolatok, emiatt kénytelenek voltunk napközben bezárni az iskolát. Azóta 8.30- és 13.35 között napközben nem lehet kimenni az AKG-ból.” Természetesen ne legyenek illúzióink, nagy valószínűséggel drogdílereket kell nemkívánatos kapcsolat alatt értenünk.

Más források feltételezései szerint a bezárásnak ezer és egy egyéb valódi illetve „valódi” oka van, egy bizonyos csoport intenzív drogvásárlásaitól kezdve az állandóan elkéső gyerekeken át egészen addig, hogy az iskola image-ének árt a CBA előtt cigarettázó gyerekek képe.

Nem volt valami fantasztikus ez ügyben (sem) a tanári kommunikáció.

Bevezették a kilépőkártyát, melyet a portás ellenőriz, illetve az ún. „eseti kilépési engedélyt”, melyet tanároknak kell aláírniuk és –től –ig időértékekkel ellátniuk.

Patrónusom szerint a „komoly szülői nyomás” szerves része volt a döntés meghozatalának, erre mondjuk nem leltem utalást a beszámolóban. Ha a szülői nyomás ekkora jelentőséggel bírt, akkor máris van egy alapvető kérdés: akkor miért nem mehet ki az a gyerek, akinek engedi a szülője? Még csak logisztikai hercehurcával sem jár! Úgy, ahogy a kártyára rá lesz írva, ki mikor mehet ki, ugyanígy lehet rajta jelezni, kimehet-e a gyerek vagy sem. Arra nem gondolok, hogy pont az AKG lenne az az iskola, amelyik a szülők véleménye ellenére senkit sem engedne ki. Tudom, ez nem fedi az iskola személyiségközpontúságról alkotott képét, mely a jelek szerint elsősorban azt jelenti számukra, hogy mindenkinek mindent szabad. Szerintem a személyiségközpontúság lényege a differenciálás (lásd itt).

Egy rövid ideig működő iskolai médium írása szerint „a Közoktatási törvény erről rendelkező paragrafusának betartásáról van szó, semmint arról, hogy az illegális szerek, drogok, alkohol fogyasztása megnőtt volna a szabadidőben”. Az idézett beszámolórészletből is látható, hogy ez így nem helytálló. A lényeg azonban nem ez, s alapvető, tök egyszerű kérdés egyébként:

Mi történik 13 óra 36 perckor a nemkívánatos külső kapcsolatokkal?

Mind elmegy ebédelni a nagymamájához? Mind felszívódik az AKG kitáruló kapujának mennyei hangjára? Szerintem egyik sem: szerintem annyi történik csupán, hogy dél helyett mondjuk másfél-két órával később köttetnek meg azok a bizonyos üzletek. Szerintem ez nem csak nekem jutott eszembe, hanem a tanároknak is. Innentől kezdve viszont az a véleményem, hogy az iskola csupán a „kötelező minimumot” akarja teljesíteni az ügyben, aztán mossa kezeit.

Az AKG-nak illene talán a leginkább tudnia (lévén megannyi kiváltság otthona), hogy egy privilégium elvételét nem lehet csak annyival elintézni, hogy „de hát ez egy privilégium volt”. Ha egy adott időpillanatig ez a kiváltság a rendelkezésünkre állt, és most meg elvették, valaminek változnia kellett. Én nem látom a nagy változást, illetve amit látok belőle, arra nem nyújt megoldást a jelenlegi rendszer: csupán felesleges frusztrációt szül, elméletek terjedését segíti elő, új problémákat szül, s ami a legfontosabb, nem oldja meg a problémát, aminek megoldására elméletileg létrejött, sőt, szemet huny fölötte, olyan egyértelmű módon, ami mindenki számára nyilvánvaló, aki két percig elgondolkodik rajta.

Naivnak vagy álszentnek kell lennie az embernek ahhoz, hogy komolyan azt higgye: fél kettő után már csak a kultúremberek járkálnak a CBA környékén Nem akarok tanakodni, mi áll mögötte, fentebb már leírtam, milyen elképzelések keringenek, illetve azt is, én mit gondolok. Arról is érdemes lenne párbeszédet indítani, meddig tart az iskola felelőssége diákjaiért: csak addig, ameddig az épületen belül tartózkodik, netán tovább?

Az én véleményem szerint ez a szabályozás jelenleg nem más, mint a jogilag kötelező minimum – se több, se kevesebb.