Nem állítom, hogy történetem vernei magasságokban szárnyal, de talán érdekes lehet. A blog rendszeres olvasói tudják, hogy az idei év az ún. „nyelvi év”, ahol a klasszikus tantárgyak nagy része nem is szerepel, helyette viszont heti tizennyolc órában tanuljuk a választott új nyelvet (kontrasztképp: heti 3 angol) – spanyol, német vagy francia. Az én esetemben németről beszélünk.
Tudni kell, hogy az év végére B2-es nyelvvizsga megtételére leszünk alkalmasak (a suliban írunk is egyet majd, írtunk már a többiből is), jómagam kitűztem célul a C1-et. Nagyjából hasonló ugrásnak lehet tartani azt, hogy jelenleg B1-s tudással mentem emelt érettségire.
Legalábbis hivatalosan.
Nyilvánvalóan egy ilyet nem vállal be az ember látatlanban, én is megírtam még… ööö, január végén egy feladatsort. Ha jól emlékszem, hetvenvalahány százalék lett, így úgy gondoltam, három hónap extra tanulással sikerül majd valami pofásat összehozni.
Ma már tudom, hogy a megírt nyelvtani feladat valószínűleg a legegyszerűbb volt, amit valaha írtak.
Namármost, az olvasásértés-részt megfelelő gógyival úgy is ki lehet tanulni, ha az ember a szavak 40%-át ott látja először. Meg lehet érteni, meg lehet fejteni. A nyelvtannál azonban ez nincs így: Albert effing Einstein se tudja megállapítani egy ott először látott ige prepozícióját, adott esetben nemét. Vagy akár a jelentését! Mint már írtam, egy kicseszett lutri volt az egész, ez persze nem idegesítene annyira, ha… de erről majd később.
Összességében, ha becslést kérnének tőlem, azt mondanám (felfelé és lefelé is torzítva egy kicsit a kiegyensúlyozottság jegyében), hogy 90-70-50-90 és a szóbeli majd egy hónap múlva jó esetben szintén valami magas: s bár az az ötvenes undorító, az egész összességében egy egész értékelhető számra jön ki (elvileg azt mondták 80% fölött éri meg az emelt érettségi, de az hogy lehet, amikor 50 pont plusz jár? Valamit biztos rosszul tudok). Szóval ja, a szövegértés és levélírás, ha nem is kutyafüle, de jól abszolválható. A nyelvtan lutri, a hallásértés meg…
Hát az kész. Én megkaptam a régi emelt hallásértés-feladatsorokat (meg igazából az összes mindenfélét), egy csomót meg is csináltam, ilyen még nem volt. Esküszöm, tényleg. Relatíve lassan és tagoltan beszélget az interjúztató az alanyával, tényleg, követhető módon. Hallgassatok bele ebbe, valahol a vége felé, az a második feladat – most komolyan, érthető. Olyannyira, hogy már inkább YouTube-videókkal edzettem, mert ott gyorsabban beszélnek.
Erre most mit kaptunk? Egy pasas grizzlykről és egyéb hasonló élményeiről beszél egy alaszkai vadaspark kapcsán, gyorsabban beszélve németül, mint ahogy én magyarul tudnék beszélni. Komolyan. Ráadásul olyan, óh, hétköznapi szavakat kell kihallani belőle, mint az állat valamelyik testrésze stb., amivel, hogy finoman fogalmazzak, jöjjenek vissza hétfőn: egy ismeretlen szót kihallani egy rendkívül gyors szövegből nagyon nehéz. Még egy hétköznapi szöveggel tudtam is volna mit kezdeni még a sose tapasztalt gyorsaság mellett is, de ez?
A csávóka három tized másodpercben mondta el, hogy grenzenlose Freiheit. Nem viccelek. Komolyan, egy kicseszett géppuska tára lassabban pörög, mint a „Bärenman” nyelve.
A 90-70-50-90 úgy jött össze, hogy 1) az olvasásértés megoldásaiban egyetlenegy híján teljesen biztos vagyok, csak lefelé kerekítek 2) a nyelvtan ismét lutri, lehet 50 is meg 90 is, középértékkel próbálkozom, 3) a hallásértésen van 4 ajándékpont a 22-ből (16 témából 10 hangzik el az első, könnyebbik feladatban, azt kell bejelölni), jól is jön, még 7 azért csak összejön, higgyétek el, nem becsülök lefelé az 50%-kal és 4) a levélírás nem vészes, rajta is ültem egy ideig, volt szótáram, azt pedig szerintem tudjátok, hogy fogalmazni tudok, akár a legnagyobb baromságról is hosszasan tudok értekezni.
Mindemellett meg persze az egész egy játék volt, az angol mindenféleképp jobb lesz, úgyse rakom be sehová és germanisztikát se tervezek tanulni (= nem viszem tovább a jegyet nagy valószínűséggel), csak egy önteszt volt, mint a C1 lesz majd nyáron/szeptemberben. Sokan biztos örömtáncot járnának egy cirka 70%-os emelt érettségiért, pláne nyolc hónap után: az egyetlen, ami itt megsérült, az a rendkívül nagy egóm ugyebár. A képességeimmel meg nincs baj, tudom. Az olvasásértésnél 22-ből 21 szerintem biztosan jó. Nem rossz az. Csak rosszul alakult az egész.
Innentől kezdve bizonyára nem vagyok még annyira sem objektív, mint egyébként, de ha már ígértem egy kis beszámolót az érettségi-készülésről, itt van.
*/@#&$ß*//*##!!!
Hadd jegyezzem meg mellékesen, hogy igen, április elején kipukkadtam és extra energiákat nem nagyon fordítottam a tanulásra – „csak” készültem. Na igen, és mi volt a készülésem az emelt érettségire? A korábbi emelt érettségik, of course!
Ez egy bizonyos szintig oké, de a fenti problémát nem oldja meg. És persze, azt se mondom, hogy én tökéletesen csináltam volna ezt az egészet (sőt), de egyszer nem ültünk le, egyszer nem vettük végig, s amikor jeleztem, hogy ezt nem lehet magolva és találjunk ki valamit… kaptam még.
Én meg úgy voltam vele, ők biztos tudják, mit kell csinálni. Most így visszanézve azt látom, lehet, hogy 2-300 igét és a velejárókat meglátom (és a felét mondjuk meg is jegyzem) így… de mi lesz a többi ezerrel? Szerintem ehhez a részhez elsősorban nyelvhasználati tapasztalat kell, ami nekem nem volt és nem is nagyon lehetett – meg sem próbáltunk azonban valami megoldást találni.
Én meg nem erőltettem, mert mint már írtam, bíztam abban, hogy ez egy működő módszer, amit jó okkal használunk. De ez kevés. Úgy érzem, én egy olyan tehetség vagyok, aki ápolásra szorul, magától képtelen teljesen kibontakozni. Ha már itt tartunk, a tehetségek 99%-a ilyen, nem?
Kontrasztképp: hallásértési feladatot csak egyedül csináltam, otthon. Órára nem fért bele, mert csak én mentem emeltre. De ennyi. Csak magamnak, magammal.
Persze biztos csak csalódott vagyok. De ha már itt tartunk, biztosan elég volt a jelentkezéssel kapcsolatos döntéshez egy feladatsor? Ja, hogy a döntés az enyém volt, már csak azért is, mert a tanárom széttárta a kezét, amikor kérdeztem? Hogy ő igazán nem akar mondani semmit?
És nem lett azért szörnyűséges. De nem ilyen lovat akartam, vállalom.
Most már laza év vége van, a szóbeli angolból nem nagy dolog, a németig még egy hónapot tanulok, nem lesz baj. Lesz majd valamikor egy B2-es vizsga, nem tényező – és ha az is lenne, akkor is csak 2% lenne az év végi jegyben, amit már amúgy is lezártunk, hogy érettségizhessünk.
Ezt az egészet egy kicsit helyre kell pakolnom. Szar eredmény, de valahol mégse szar, amúgy sem számít, de lehetett volna jobb… a fene tudja.
Ma vagy holnap a tanárértékelésemről lesz szó. Stay tuned.
---
Mivel itt nincs (még?) „releváns posztok” automatikusan generált elem, jómagam fogom betenni a linkeket:
Utolsó kommentek