„Kreatív” Napok, szülinap és romák – bepótolt Heti apró következik.

Csak február tizenötödikén került ki (visszadátumozott), a csibéről és a Jogtalanulról szóló rész utólag készült, a dőltbetűs kiegészítések utólag kerültek be.

A hétfői nap non plus ultrája természetesen a nyelvvizsga volt, az eredmények szerdán érkeznek majd keddre meglettek(az A1-et megdöbbentően gyorsan, másnapra kijavították, ez a 3 nap is nagyon jó ezt is). A vizsgaruha-ügy megint nem járt az elvárt Watergate-üggyel. Megint voltak… érdekes öltözetek, na. Elviekben a legérdekesebb öltözet viselője majd akkor kapja meg az eredményeit, ha a héten valamikor bejön ünneplőben. Na ennek aztán semmi köze semmihez – persze azok után, hogy hagyták megírni, tényleg nem lenne fair utólag lenullázni a vizsgáját. A Hungária körúti óriásdugó miatt később kezdtük (ez elméletben érettséginél is igazolt magyarázat, ha elegen mennek arra), volt némi probléma a rádióval, és ez megkavarta a hallásfeladatokat, minden más normálisan ment. Ruhaügyben már nem csak szívom a fogamat, ez már még nehezebben megmagyarázható: ünneplőben kell jönni, különben nem vizsgázhatsz; többen jönnek farmerban, volt még pólóra rávett ing is. Nada. Nichts. Nothing. Nuku. Semmi. A farmer-tornacipő kombónál legalábbis, a legextrémebb eset utóhatásairól már írtam. Egyszerűen nem értem, miért kell egy ilyen szabályt hozni – illetve, azt hiszem, értem, de egyáltalán nem értek vele egyet. Különben is, minek kell megszokni az ünneplőt? Érettségire, mindenkinek garantálom, senki nem fogja megkockáztatni a farmernadrágot, már amennyiben még két év múlva is élni fog a „dress code”. Azonban azok után, hogy két sulis nyelvvizsgán (ami súlyában nem egy érettségi) azt látja az ember, hogy nincs következmény, az iskolai kiöltözés még a célját sem fogja elérni: egyre többen fogják lazábban/sehogy venni, teljesen racionálisan. Ha azt mondom, hogy feltétlenül hozzál pizzát, mert adok két pofont, hitelességem érdekében meg kell, hogy pofozzalak, amennyiben beállítasz egy pizzás ízesítésű csipsszel és egy tábla csokoládéval. Átkozottul zavar ez. Basszuskulcs, még azt is lehet, hogy kisebb büntetést lengetünk be és legalább nem dobjuk ki a tekintélyünk méretes szeletét az ablakon, csak egy kisebbet!

A kedvencem azért mégis az, hogy a digitális naplóban az szerepel, hogy tesiórán nyelvvizsga volt.

A csoportátlag érdekes módon pontosan ugyanannyi, mint az A1-nél, és nem is alacsony. A jelek szerint mégsem csúszunk szét, legalábbis biztosan nem annyira, mint ahogy feltételeztem. De mennyire nem! Mindenki megy érettségire.

Kreatív Napok vannak (megint), most normális tanórák vannak, a nyelvórák kivételével, amiken azonban kis szövegeket írunk az országról, a városról stb. Így egy nap után nem tűnik túl tartalmas vagy bonyolult feladatnak, kreatívnak pláne nem, de legalább találtam egy remek német szót: die Nachkriegszeit – háború utáni időszak. Csodás. A hét nagy részét a Kreatív Napok tették ki, értékelésem itt található.

Médián amolyan breaking news jelleggel a dokumentumfilmek megbeszélése helyett a West Balkánban történtekről beszéltünk, médiaszemszögből természetesen (ezúton fejezném ki együttérzésem mindenkinek). Csütörtökre marad A Nagy Izé, amit kissé aggódva és érdeklődve várok.

Szerdai program a szülinapszervezés volt, ami kapcsán így, ha utólagos pótlással is, de szeretnék értekezni. Sajnálatos módon nem voltam ott és természetesen nem tudtam megkérdezni mindenkit, az általános visszajelzés rendkívül pozitívnak hatott. Évfolyamvezetőnk szerint „mindenki magáénak érezte az egészet”. Már biztos említettem itt-ott, de biztosan nem lettem volna része a kreatív brigád(ok)nak, ha nem írnám ezt a blogot. Nagyon érdekes érzés. Ha jól emlékszem (és most intenzív konzultációban állok a digitális naplónk haladási naplójával), pár állomásnak (Oktogon stb., helyek a városban ugyebár) kellett definíciókat kitalálnunk, amiket az előző állomáson kellett megfejteni. Bocsi kedves mindenki, akiknek a belső szögek összegével kellett szenvedniük, többek között az én ötletem volt!

Csütörtök. Nagyjából két hete (plusz két hét halasztás) lengetgetem be azt a bizonyos valamit a média kapcsán, no kérem, itt is lenne: Jogtalanul. TASZ-os dokumentumfilm a hétesi romákról. Többek közt szerepelt benne egy idős fehér (fú de nem tudom pécé vagyok-e vagy sem…) nénike, az egyetlen nem-roma lakos, akiről elmondták, jaj, hát sose bántanák. Valahonnan átkozottul ismerős volt nekem.

Nem, nem rokon volt, legalábbis nem tudok róla. Mindenesetre tudtam, honnan rémlett, már ha ő volt az. Le is mentem a könyvtárba közvetlenül óra után és lecsekkoltam a feltételezésem. Stimmelt.

Vastagbőr, 2010 február végi bejegyzés: „És Hétesen felsírt az utolsó magyar ....”

„Erzsi néni egyedül maradt: mindenkinek azt mondta, ő nem bánt senkit,  ezért neki sem kell másoktól félnie. […] Január 19-én hajnalban rátámadtak a lakásában három héttel a támadás után elhunyt.” (azért nem dőltbetűsítem az idézetet, mert már az eredetiben is szerepel valami dőlttel)

Namármost, nem áll szándékomban nagy lángokat vető aktuálpolitikai kérdéseket előhúzni, ez különben sem együttéléstan (amiről már ezer éve írni akarok), hanem média, a dokumentumfilmes sajátosságok megbeszéléséhez nincs szükség a kisebbségi problémák megvitatására. Ez volt viszont az, amin átkozottul aggódtam, mivel nem állt szándékomban ezt az egész sztorit bedobni az órára, viszont ha ebbe az irányba ment volna el a beszélgetés a filmről, kötelességemnek éreztem volna. Volt már „jajjnemacigányságafelelős”-sztori máshol, majd írok is róla, rendkívül megkönnyebbültem, hogy itt erről nem volt szó. Beszéltünk egyfajta kulturális különbségről, arról, hogy „másképp kezelik a teret”, de ennek kapcsán nem volt szükség ennek az egésznek a felemlegetésére. Vékonyabb jég volt az, amikor az előző médiacsoport egyik gondolatát feszegettük, miszerint „nincs értelme az ilyen dokumentumfilmeknek, mert csak az egyik oldalt mutatják meg”. Namármost, ez is már inkább a Vélemény Reprintre illene, de szerintem inkább legyen két, egyik és másik oldalt bemutató film, mint egyik sem – mindemellett nem tartom én sem ideálisnak, hogy nincs prót és kontrát együtt prezentáló film. Nincs 50%-os szürke, szerintem lehetne. Tudom, ezzel azt várom el, hogy a szerkesztő/forgatócsoport végezze el helyettem a gondolkodási folyamat nem kis részét – vállalom. Nem mindenki gondolkodik szívesen (és hatékonyan), tudjátok?
A sulira visszakanyarodva tehát, a médiaórán a média maradt a téma. Ez remek hír. Köszönöm.

Pénteken a felvételi miatt délben ért véget a tanítás, „Kreatív Nap”-os részén filmet néztünk. Az angolóra, mint mindig, most is zseniális volt. 2011. január 21.: Matyilla.

Ezt is csak egy tucat ember fogja érteni. Éljenek a rétegpoénok!