Témahét van az iskolában. Olyanunk nekünk nincs. Mi van helyette? NÉMET!

Alapjáraton van ugyebár heti 18 németóránk (ill. kinek mi, van, akinek spanyol/francia). Ehhez jön még 3 angolóra, 2 médiaóra, 3 tesióra meg a csibe. Média, tesi nincs, angolórából csak egy duplaóra csütörtökön. Magyarán megmondva: szinte végig csak és kizárólag németóráink voltak – elsősorban vizsgakészüléssel.

Na, ez önmagában nem annyira érdekes. Marad a többi óra. Abból meg nincs sok.

Csibén a projektről volt szó. Visszavonom mindazt a jót, amit írtam a felügyeletről, az ugyanis nincs. Jómagam még azt sem tudom, hogy a mod-gyártásban (ami a projektem) minek számít az az értékelési szempont, hogy „a projekt aktualitása”. Már kértem a konzulensem, hogy majd esetleg beszéljük meg, mi alapján is leszek értékelve (ismétlem, egy számítógépes játék modjáról beszélünk). Lassan nem ártana. Én is kérdezhettem volna hamarabb, tudom, de inkább csak a saját példámat hozom fel, mert másokét inkább nem fogom.

Angolóra: rendhagyó. Egy-egy-egy helyett kettő. Zenehallgatással. Semmi dalszövegfordítás (mint hittem), csak zenehallgatás, majd később, amikor már én is Jon Lajoie munkásságát vettem elő, egyre őrültebb dalok és egyre nagyobb röhögés illetve ökörség. Egy gyönyörűséges jelenetet kell innen megosztanom: üvöltő Led Zeppelin, a projektor előtt fekve már-már meditáló angoltanár… és a szám harmadik percében benyitó, döbbent arcot vágó némettanárunk.

Na, ez AKG-s.