A legfontosabb: írásóra. Tantárgyválasztás, tantárgyválasztás, hiányzás. Tesi, termtud. Meg az összes többi apróság.


Most kezdjem a hetet megint a Demotiválós képpel? Igazából csak annyi érdekesség történt, hogy a tantárgyválasztás kapcsán kisebb nehézségbe ütköztem, illetve fogok ütközni: az emelt matek és az emelt irodalom egy időpontban van, s aki ismer, az tudhatja, hogy számomra a vagy-vagy ezen tárgyakból egyenértékű a „melyik karodat vágatnád le”-kérdéssel. Felmerült ötletként, hogy mindkettőre csökkentett óraszámba járhatnék be, ennek kezdtem el utánajárni. A gyönyörű az volt az egészben, hogy mennyire „does not compute”-reakciót kaptam arra, hogy nem a továbbtanulás céljából akarok mindkettőből emelt érettségit (furcsa is lenne), hanem „csak úgy”, mert mindkettő érdekel, mert mindkettővel szívesen foglalkozom – és a képességeimet ismerve bőven belefér. A konklúziónk egyelőre az volt, hogy majd visszatérünk a témára. Már csak azért is, mert kategorikusan „ki van jelentve”, hogy ezt a két tárgyat nem lehet együtt vinni.

Nézegetem a tantárgyi programokat (nagyon érdekes), több dolog is rendkívül figyelemreméltó. Ami így elsőre lekötötte a figyelmem, az a termtud volt: egyrészt jót mosolyogtam azzal, hogy a bevezetés a „Mint azt a bevezetőben is említettük…” szavakkal kezdődik, másrészt meg, ami sokkal fontosabb, az az, hogy az esetleg látszólagos „lazaság” vagy „ad hoc”-lét ellenére komoly szervezettség és stabil váz van a tárgy mögött. Ez nem nagy dolog, minden tárgynál így van, sőt, a témaheteknél is (volt is már, amibe belefutottam, amiről azt gondoltam, jobbhíjános, majd kiderült, hogy nyolc éve megy). Azt azonban brutális volt olvasni, hogy az összes óra anyaga és menete meg van komponálva előre. Hát ha ennek fényében nem lesz robotikus és unalmas a tanítás, akkor megeszem a kalapom! Nulla variáció, komolyan?! A termtud, mint olyan, már önmagában is egy érdekes dolog: valakivel nagyon jól megfogalmaztam, hogy négy tantárgy összegyúrt, majd öt darabra szétvágott fura egyvelege. Így nézve… eh. Az egy dolog, hogy nem lehet túl vidám dolog ugyanazt az anyagot állandóan ugyanúgy leadni (pl. médián legalább néha lehet variálni, ugyebár?), az meg a másik, hogy végignézve ezt a bizonyos listát, a hatékonyságát is megkérdőjelezném. Ahogy én látom, egyszerűen megfogalmazva, adott mondjuk tíz kis anyagrész a cirka tíz „normális” tanulással töltött napra, plusz a dolgozatok, plusz a kreatívkodások. Namármost, egy ilyen kreatív óra (amihez én rendkívül sok szarkasztikus idézőjelet tennék), vagy a „kísérletek” (ahová teszek is, mert ugye…) ennek a kb. tíz kis anyagrésznek csak az egyikét taglalják, de egy egész tanórát feláldoznak erre. Hogy konkrét példát hozzak:

7. epocha

Epocha címe: Hogyan számoljanak teknősék, hogy biztosan legyőzzék a nyulat?

Célja:

  • A mozgás alapjelenségei
  • A mozgás tudományos leírása
  • A mozgás törvényszerűségei
  • A matematikai modellezés

Alapprobléma: Hogyan készítsünk rajzfilmet
Projektek: Rajzfilm készítés, Autó tervezés
Eredménye: Rajzfilm

Negyedik óra: Mozgások modellezése (kreatív nap) - Újságírás: riport Gravitóniából, Gravinixből valamint Impulznonból

Én nagyon szeretek írni, de hogy ennek mi köze bármihez is, azt nehezen látom. Értem, hogy az adott fizikai fogalom illetve erő hatását próbálja bemutatni azáltal, hogy elgondolkodunk azon, milyen lenne a világ nélkülük, de hatvan, negyven, vagy akár csak húsz percet erre szánni ebben a formában túlzás. A forráselemzés sem tudom, mióta a természettudomány fő területe (pláne, amikor nem működik, hatvan perc elmegy vele, majd a tanár feladja és a maradék húsz percben lazán leadja az anyagot).

Nem vagyok a kreatív feladatok ellenére, Isten ments, dehogyis. Olyankor azonban igen, amikor többször annyi időt vesz el és még csak nem is szórakoztatóbb, mint a sima magyarázat. Hogy sarkosítsak: inkább két hét alatt megtanulom az anyagot és egy hétig zenét hallgatok, mint hogy három hét alatt tanuljam meg ezekkel a „kreatív” feladatokkal fűszerezve.

Még egy gondolat: szerintem jó ötlet lenne ezt a listát kiadni a diákoknak az epochák elején. Én szívesen vettem volna, ha tudtam volna, hogy létezik.

Nagyon érdekes volt az írásóra, mert ha csak részben is, de itt tapasztaltam először, hogy felvetéseimnek és javaslataimnak van valami konkrét lecsapódása, ami a szemem előtt történik (mert ugye ha a hátam mögött történik, nem látom és nem tudok rá reagálni!). Egyszer-kétszer (háromszor) már írtam egész konkrétan az írásórákról, most pedig a jelek szerint valami elpattant. Az egy dolog, hogy a mégsem-igaz pezsgőtablettás sztori pezsgőtablettája része lett az eseményeknek, az azonban már egy másik, hogy végül egy gyerek ki lett küldve. Hogy idézzem az onnan kihúzott (de ennek ellenére szereplő) bekezdésemet és folytatását:

Kedvelt, barátságos tanárunk az elkövetkezendő pár percben azt csinálta, amit AKG-s tanár nem szokott: kiküldte óráról az illetőt. […]Eddigi tapasztalataim alapján az AKG-ban, ahol lazább órákat tartanak lazább diákoknak, két tanár munkásságát torpedózták meg a legintenzívebben, akik a leglazább órákat tartották […] [máshol] oázis volt, itt szelep.

Lényeg a lényeg, a leszarás és a pezsgőtabletta-körbeadás olyan szintre emelkedett, hogy egy gyerek kiküldésével járt, majd az óra végén egy hosszabb beszélgetéssel, ahol bizony kipattant, hogy ezek az órák a gyerekek nem kis csoportja szerint unalmasak.

Most nem kérdezem meg, hol került volna ez elő egyébként. A hipiszupi tanárértékelésnél tuti nem. Persze mi más is lehetne egy írásóra? Ennek ellenére nagyon hasznos beszélgetés volt és nagyon jó hír, hogy előkerült a téma és tanár és diák face to face, negatív következmények nélkül elmondhatta a másiknak, miért csinálta azt, amit: utóbbi miért szart az órára és előbbi miért küldött ki közülük egyet.

Na, ez AKG-s.

Nagyon különös rekreációja és leképeződése volt mindannak, amiről korábban írtam. Remélem, lesz hatása. Nem az én írásaimra gondolok – a közösségi megnyilvánulásra.

Tesióráinkon általában a különböző játékokra vannak „felfűzve” a felülések, fekvőtámaszok és szökdelések, mermérne’. Namármost, nem vagyok egy Svarci, így teljesen normálisnak szoktam találni, hogy a kijelölt mennyiségek végére döglődési állapotba kerülök. Mostanában ezek a mennyiségek azonban olyan, már-már exponenciális növekedésbe és abszurditásba fordultak, hogy megkérdeztem azt, amit azért persze már a kezdetektől lehetett tudni: ebbe a mennyiségbe, gondolom, bele van kalkulálva, hogy egy csomót nem csinálnak meg belőle? A válasz igen volt.

Innentől kezdve viszont marad a kérdés: mennyit csináljak meg belőlük? Valamikor majd ezt is megkérdezem.

Ha már itt tartunk: a felméréseknél majdnem mindenki rádob egy szolid 1,5-ös szorzót vagy nagyobbat az eredményeire. Hogy profán legyek: most akkor honnan tudjam, mennyire vagyok szar? Az ötöseimből? Azt magamhoz képest kaptam.

Nagy lépés előre-sorozatom valószínűleg teljes posztot nem fog kapni a továbbiakban, nem látok ilyen jellegű fejleményeket, a Heti apróba azonban tökéletesen belefér a dolog. Szerdán csibén végigvette mindenki a tárgyakat, amik így első körben érdekelnék: a kötelezőkkel együtt én a magyar-matek-töri-fizika(?)-média-pszichológia (igen, van, ill. talán lesz)-informatika-közgáz-drámatörténet-alapvető jogismeretek-még két apróság, ami, ha lelőnek, se jut most eszembe. Szolid 44 óra hetente. Nem kis ugrás lesz, már ha így marad.

Pénteken nem voltam (azóta is valamiért olyan rohadt fáradtnak érzem magam…), a következő (hihi, mostani) héten hétfőn nincs iskola, kedden meg március 15., de szombaton pótoljuk a hétfőt: jó kis rövidített-eltolt Heti apró várható majd szerdától szombatig.

Azt a bizonyos belengetett ötletemet még mindig nem felejtettem el, szervezgetem is, még két e-mailt elküldök, és a válasz (vagy annak hiánya után) közkinccsé teszem. Valami már biztosan lesz, ezt garantálom. Ezúton üzenném és kérném azonban, hogy legalább egy „nem, bazdmeg”-gel válaszoljanak a leveleimre azok a diákok és tanárok, akik olvassák ezeket a sorokat és eleddig a hallgatást választották. Jó lenne tudni, mi merre mennyi.

Tudja egyébként valaki, mi történt a Facebook-oldalsávval? Nem csak nálam vált elérhetetlenné…