Alternativity

Másnak is megtetszett az Internet. Jó kis dolog ez.

(http://filataska.tumblr.com/)

2011 januárjának hetedik napján írtam "Szubjektíven a Szubjektívről" bejegyzést még a régi helyen. A következőt írtam benne:

"Hol is kezdjem? Kezdjük egy egyszerű kérdéssel: ideális-e a jelenlegi formátum? Szerintem semmiképp sem. Az iskolaújság veszteséges (nem is célja persze a profit), a papíralapú formátum kötöttségeiről nem is beszéltünk. Kevesebb emberhez jut, juthat el, mint az interneten, s ha a publikációk egy nem elhanyagolható része nem iskolai dolgokról szól (márpedig ez a helyzet fennáll), felesleges az iskolára korlátozni a potenciális olvasókört. Az interaktivitás (hozzászólások, hivatkozások, itt-ott megjelenés, külsős írások stb.) és a könnyű módosítások, gyors kiegészítések lehetősége szerintem egyértelmű. Ha az anyagi vonzatot is nézzük (bár egy iskolaújság tekintetében ez természetesen sokadlagos kérdés), a blogokra relatíve egyszerű kihelyezni akár csak egy AdSense-reklámot is – s természetesen nincs nyomtatási költség. Tapasztalatom szerint az embereket ráadásul – már ha érdekli őket egyáltalán az iskolaújság – nem mennek le a büfébe újságot vásárolni csak azért, hogy elolvashassák a legújabb interjút az egyik tanárral, sőt, annak sem volt nagy keletje, amikor egy szerkesztőségi tag árulta fent az évfolyam kisiskolájában a lapot. Összefoglalva, 2010-ben (sic!), az iMindenfélék, Kinectek, Move-ok és az LHC világában nem lenne nagy ugrás az internetre emelni a tartalmat, ami felsorolhatatlanul sok előnnyel járna."

És mit látnak most a szemeim? A Szubjektív megjelent a Postr felületén.

Üdv a Postr-en, iskolaújság iskolai magazin! Most már végre nem csak cirka 600 diák, hanem az egész világ láthatja a FILA táskáról vagy a népszavazásról folytatott elmélkedéseiteket.

A hozzászólások érdekesek - idő hozzászokni. Meg kell tanulni a hülyeségeket figyelmen kívül hagyni.

Kérdés, az iskolai belügyek emellé hogy fognak beleilleni. Kíváncsian várom.
Erről jut eszembe... *dun dun dun*

--

Ajánlott olvasmány:

Iskolaújság? „Iskola”-„újság”?

Tiltakozás az üres címlap ellen

--

ui.: Emlékszem, amikor még én is így örültem egyetlenegy főoldalas megjelenésnek...

Egy éve egy nem túl ibolyaillatú júniusi estén valami kipattant belőlem, ami ennek a blognak a megalakulásához vezetett. Leánykori nevén Apám Kurva Gazdag volt. Most már ez is más, sok minden más, igazából szinte minden kicserélődött.

Hosszas posztsorozatot tervezek „évértékelés” címszó alatt, a tanulmányi év és a „blog-év” kapcsán is. Ennek első, szimbolikus állomása egy kis visszatekintés lesz a fontosabb momentumokra, melyeket olvasóim egy része már biztosan unalomig ismer. Lássuk!

2010.06.20 Megírom első írásomat a blogra, „A szerzőről, a blogról, az AKG-ról röviden” címmel. Emlékszem, annak idején azért láttam neki ennek az egésznek, hogy az iskoláról alkotott pozitív és negatív tévhiteket megcáfoljam, véleményt mondjak belülről. Ezért az a név, ami: az AKG nem arról szól, hogy apám kurva gazdag.

A koncepció nem élt sokáig, sokkal több volt ugyanis az „ez nem olyan jó, mint hiszitek” gondolata, így szerintem csupán pár nap kérdése volt, hogy átalakultam kritikabloggá. Nem teljesen tudatos döntések ezek persze, lesz még pár ilyen váltás.

Az időszak egyik legjellegzetesebb írása számomra az énekposzt, több mint négy oldalon át panaszkodtam. A tanárértékelésről már az első írások egyikében leírtam, miért működésképtelen – felújított verzió itt.

2010.06.29-07.02. A fenti kérdésekkel összhangban megírom a „Miről is szól ez a blog?” és „Az az enyhe egoizmus” c. bejegyzéseimet, kissé identitást keresve, hogyan továbbon is gondolkodva. Lassan átpörgött a „kiírom azokat a problémáimat, amelyek a patrónusomat nem érdekelték” elem, át az egész blogon, teljesen átvéve az irányítást.
Ugyanúgy ekkortájt készült el a kapuval és cigarettázással kapcsolatos poszt, a témát azóta másképp és más formában dolgoztam fel, a drogdílerek vélt vagy valós időbeosztásáról itt olvashattok

2010.07.09. Megnéztem Az osztály c. filmet és elhatároztam, hogy levetíttetem az évfolyamnak.

2010.08.22. Szerintem az AKG árnyoldalát legjobban ez a sztori írja le: „Nyomj a tizenhat éves elé egy pontozott vonalat, ahol vállalja, hogy nem fog inni a táborban. Garantálom: szarni fog rá.” Szartak is – a sztori itt olvasható.

2010.09.29. Ezen a napon ültem le évfolyamvezetőmmel és új patrónusommal a bloggal kapcsolatos beszélgetésemre. Én most is úgy gondolom, hogy a beszélgetés konstruktív volt, azóta azonban több zsákutcába is futottunk. Célom azóta is az volt, hogy a diákok számára kialakulhasson egy közös fórum, amit a tanárok is komolyan vesznek és ahol félelem nélkül megírhatják a gyerekek gondolataikat. Ez, finoman fogalmazva, gyerekcipőben jár még. Később fel is tettem a kérdést: miért félnek a gyerekek?

2010.10.05. Kis írás iskolánk „alapkövéről”, a patrónusi rendszerről. Később még többet is írtam a témáról, egy összegző bejegyzés a közeljövőben várható róla.

2010.10.06. A Facebook csodája: évfolyamom diákjai körében ismertté vált a blog.

2010.10.26. Talán a legfontosabb írásomnak érzem ezt: Személyiségközpontúság – hol jelenhet meg? Azóta sem tudom felfogni, hogy tarthatja az AKG személyiségközpontúnak azt, hogy mindenki teljesen szabad. A személyiségközpontúság nem személyre szabott jogokkal és kötelességekkel kellene, hogy járjon? Megvalósítható egyáltalán? Fejtegetésem itt olvasható.

2010.11.25. Megírom egyik, ha nem a legnagyobb hatású posztom „Miért félnek a gyerekek?” címmel. A kérdést továbbra is fenntartom, diáktársaim ugyanis kivétel nélkül kérik, hogy majd ha egyszer írnak, hadd írjanak név nélkül. Akkor sem értettem, most sem értem, miért vállalhatatlan a negatív vélemény egy tanárról. Az iskola is ad lehetőséget a véleménynyilvánításra, csak a rendszer rossz. Az írás kint volt az Origo főoldalán, egy kedves drága troll is akkor kapaszkodott ránk. Itt olvasható.

2010.12.21. Megjelenik az első vendégírás a blogon „Médiashit” címmel.

2011.01.06. Második vendégírás az iskolaújságról, „Az irányított, nyomtatott sajtó visszaszorulásáról, és a szabad, internetes média előretöréséről” címmel.

2011.01.13. Létrejön a (GY)(I)K.

2011.02.04. Iskolaújságunk üres címlappal tiltakozik a médiatörvény ellen. Én tiltakozom a tiltakozás ellen, ugyanis nemkívánatos politikai utalásokat jelent, megkésett volt, az iskolát képviselve jött létre. Erről szóló írásom nem hozták le az iskolaújságban. Cikk itt, indoklás a le nem hozatalra itt.

2011.03.06. „Konformlázadás” címmel írok a gyengék és mindig megbocsátók ellen lázadókról. Itt olvasható.

2011.03.25. Beláttam, az emberek a borító alapján ítélik meg a könyveket – elköltöztettem a blogot, új név, új remények alá.

2011.04.09. Itt kezdtem el (korábbi elhatározásomban összhangban) az AKG-s iskolai dolgoknál egy kicsit messzebbre is nézni. Ezen a napon írtam az akkor elvileg biztosnak tűnő kötelező természettudományos érettségiről. Csak egy rövidke írás, itt olvasható.

2011.05.05-06. Emelt szintű érettségik és beszámolóim (angol, német).

2011.05.31. Jön a Fidesz az AKG-ba? Egyes oldalakon már államosításról írnak. Én a tájékoztatás hiányát kérem számon az iskola vezetőségén. Itt olvasható.

2011.06.17. Az évet szépen körbeérve újabb kis botránnyal zárom, szándékos rosszindulattal vádolom meg a tanárokat egy szülői értekezlet kapcsán és egy idézet segítségével trollnak nevezem az igazgatót. Attól tartok, az olvasóim nagy része nem értette, hogy az internetes szlengre céloztam – bár az sem sokkal jobb, elismerem. Diákok a szülőin, avagy év végi hidegzuhany a pénzről? Itt fejtem ki, micsoda őrültség történt.

2011.06.20. Egy éves a blog, e sorokat írom. Lesz még nem egy poszt az évről minden tekintetben.

Hogy összességében hol állunk? A közösségiség tekintetében sehol. Ismeretségi körömben, ha nem is száz százalékig, de írásaim nagyobb részével azért egyetértenek. Vannak is problémáik, csak megírni már nem írják őket. Ki ezért, ki azért.
A szeptember végi kis nyilvánosság nem jókor jött, a fröcskölés és káosz közepén, a negatív címmel. Úgy gondolom, jövő év elején újra próbálkozunk, új címről, egy kicsit talán a radar alól.
A magam szempontjából egyébként elégedett vagyok, szerintem pár problémára mindenképpen felhívtam a figyelmet. Megvannak a terveim a nyárra, hogy melyikből mi lesz, még nem tudom. Meglátjuk, miből mi jön össze.

Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő tanév.

Hosszú ideje húzom már, de most már végre itt van. Eddig arra vártam, hogy a tanárok válaszoljanak a leveleimre, kettő híján azonban sajnos egy sem érezte elég fontosnak az ügyet, hogy legalább egy „nem vaze” tartalmú e-mailt visszaírjon. Kár.

Lényeg a lényeg: ez egy problémafelvető blog, ahol olyan dolgokról írok elsősorban, amiről szerintem máshol beszélni nem tudunk. Nagy híve vagyok, illetve lenném az interaktivitásnak a kezdeményezésem ügyében, s ha passzívan is, de többé-kevésbé ez már meg is valósult. Sokakkal beszélgetek azokról, amiket írtam, s tudom, hogy itt-ott elő is kerülnek a felvetéseim. Annak érdekében (is), hogy ez a folyamat aktívabb legyen, arra gondoltam, csinálok podcasteket. Voltaképp felvett beszélgetések ezek más diákokkal, jó esetben tanárral is. Kisebb csoportban valami előre kitalált téma mentén (amitől természetesen eltérhetünk) beszélgetnénk az iskoláról, valamiről, amit az iskola kapcsán fontosnak érzünk. A beszélgetés a későbbiekben kikerülne a blogra is (ha nem vagyok lusta, talán transzkripteket is írok).

Konkrét témaötleteim is vannak, de egyáltalán nem kell ezekhez kötni semmit vagy ezekről beszélgetni majd, a koncepció demonstrálásának érdekében azonban felsorolok pár ötletet.

-         Nyelvi év: melyik nyelvet hogyan, milyen rendszerben tanítják? (legjobb esetben tanárok és diákok is)

-         Viszonyom a patrónusommal, vagy a patrónusi rendszer általában

-         Órai fegyelem, tekintély, van-e, nincs-e, kell-e…

-         Az elfoglalt kamaszlét, avagy soha semmire sincs idő (a suliban (sem))

-         Tantárgyválasztás előtt és után

-         Az AKG régen és most

- (Ön)kritika arról, amit csinálok

-         Bla bla bla

Régi és jelenlegi AKG-sok reakcióit és esetleges jelentkezését nagy örömmel várnám. A magam kis toborzása is zajlik természetesen az iskolaépületen belül, már akad a dologban szívesen részt vevő tanár is.

Csináljuk meg azt a fórumot, aminek egyelőre nyoma sincs az iskolánkban!

Van egy izgalmas kérdésem. Mint tudjátok, vannak vendégszerzőim, akik dolgozgatnak. Az egyik megírta nekem, hogy az eredetileg megbeszélt tanárról és az óráiról nem akar írni, mert kiderülne, hogy ő volt. A kérdés a következő: mi a francért kell félni a véleménynyilvánításunk következményeitől egy személyiségközpontú iskolában?

Az alábbi írás már egyszer megjelent az [origo] főoldalán. Egy tanár szerint az alább szereplő állítások valóságosságát a blogom léte önmagában cáfolja. Ööö… nem. Nem rólam van szó benne.

Természetesen nem azokra gondolok most, akik "írnának, de nincs idejük", s nem is azokra, akik egyáltalán nem akarnak írni. Azokról írok most, akik akarnak és fognak is írni, csak inkább olyanról, akinél nem derül ki, hogy ők írták.
A körülményeket most nem részletezném, nyilvánvalóan azért sem, mert 1) kiderülne, kiről és melyik óráról van szó, ami a konkrét oka annak, hogy másról ír és 2) nem fontos a történet szempontjából. A lényeg az, hogy a vendégszerzőm azért nem ír egy tanárról, mert kiderülne, hogy ő írja.

Nyilvánvalóan nem őt hibáztatom, teljesen megértem, ha anonim akar maradni (és érdekes, hogy majdnem mindenki, akivel beszéltem, megkérdezte: írhat-e név nélkül? - szerintem ez természetes), amit furcsállok, az az, hogy erre igény van. Még a saját bőrömön tapasztaltak (egy tanár kiabálva veszekedett velem a róla írt poszt miatt – azokról már ne is beszéljünk, amikről csak másodkézből értesültem) sem voltak olyan súlyúak, ami miatt ne vállalnám a saját, illetve esetenként a körülöttem lévő emberek problémáiról való problémafelvetést. A tény, hogy hordószónok lettem és egyesek szemében intoleráns és túlzottan cinikus, az egy dolog. Vállalom Nincs szó argumentum ad personamról, s szubjektív megnyilvánulásokról beszélünk, lehetne teljesen másképp kezelni az egészet.

Na mindegy, lényeg a lényeg,  a vendégszerzőim nem szorulnak az ilyen jellegű óvatoskodásra és/vagy a magyarázkodásra. És mégis, majdnem mindannyian megkérdezik, ugye, írhatnak-e név nélkül. Miért kell ezt? Nyilvánvalóan nem írnak (mindannyian) olyat és olyan hangnemben, mint jómagam, s mégis. Miért feltételezik, hogy negatív reakciók fogják őket érni (s kiktől, ha nem a tanároktól) azért, hogy véleményt nyilvánítanak? Azt megértem (bár szerintem lehetett volna - természetesen mindkét fél részéről - másképp kezelni az egész blogot), hogy rám és felém olyan reakciók érkeznek, amilyenek, de nem feltételezem, hogy a vendégszerzőimmel is pl. kiabálnának a lyukas órán.
S mégis, ők valamitől félnek... vajon miért?

Volt már erre precedens? A tanárok nem értékelik azt, ha értékelik őket? Sőt, úgy reagálnának, amitől effektíve félnek a gyerekek? El sem tudom képzelni. Az AKG nyilvánvalóan nem így működik... És mégis, nem egy, nem két vendégszerzőjelölt kérdezi és kéri, írhat-e név nélkül. Minek akkor a tanárértékelés? Oké, hogy egy füstölgő kupac trágya, de akkor is… vagy pont ez a baj? Annyira semmitmondó, szürke, jelentéktelen, értéktelen dolgok jönnek ki a tanárértékelésből, hogy a tanárok fejében meg sem fordul, mi lehet az ábra egyébként?

Most nem arról van szó, hogy egy olyan interaktív, szubjektív problémafelvetőt, mint ezt a blog, hogyan értékelik a tanárok. Arról van szó, hogy azok, akik véleményt akarnak mondani, aggódnak amiatt, hogy mi lesz annak a következménye, ha kiderül, övék a vélemény. Miért van ez így, AKG?

És továbbra is azt javasolnám, hogy ne állj meg azon a ponton, hogy valamiről kijelented hogy szar. Írd le hogy hogyan lehetne jobb, ha már elszaródott. Illetve, ha látsz valamit a lejtőn megindulni, hogyan fordítanád meg. Ettől nem tűnnél okoskodónak, vagy más dolgába beledumálónak, sőt. (Cradle)