Lassan már azt sem tudom, mi volt a nyitás eredeti funkciója. Aranyos, közvetlen, jó ötlet, ami kizárólag az évfolyam miatt nem működik? Információközlő médium, amit mindenfélével kitöltenek, amikor épp nincs mit mondaniuk? Tizenöt perces karattylehetőség, hogy ne az órán dumáljanak a gyerekek? A mazochizmus magasiskolája? Már mindent lehetségesnek tartok.


A nyitás definíciója a kis fogalomtárban található.

Amikor hetedikben elkezdtük AKG-s tanulmányainkat, a nyitás egy jó kis dolog volt. Pláne azért, mert megtudtuk, melyik teremben is van melyik óránk, melyik csoporttal, melyik tanárral. Amikor éppen nem az évfolyamot érintő aktualitásokat sorolták a tanárok, s gyakran előfordult, hogy ilyen és ehhez hasonló témák éppen nem álltak rendelkezésükre, kisebb-nagyobb érdekességeket próbáltak prezentálni. Egyik nyitáson például Koszovóról volt szó, amikor „megszületett”. Nyilvánvalóan ezek a témák csak a társaság töredékét érintik meg, de nincs jobb fogadtatása a jazzénekesek YouTube általi bemutatásának vagy Ozzy Osborne életrajzi könyvének felolvasásának (na jó, az legalább részben lekötötte az embereket). A nyitás rossz fogadtatásának több oka is van: az egyik az, hogy reggel van, ebből következően a) mindenki rohadt álmos és b) inkább még egyszer átnézné a füzetét a dolgozatok előtt. A másik pedig csupán annyi, hogy a mi évfolyamunk azért erősen belekóstolt már a tanárok önként vállalt tehetetlenségébe – máshol állítólag jobb a helyzet ezen a fronton is.

Mindamellett, hogy összességében pozitívan állok a nyitásokhoz, mert lehetne kollaboratív, közösségi program (s tisztában vagyok vele, hogy jelenleg nem azok), van pár dolog, amit nem értek. Egyrészt az, hogy például a táborokban italozó gyerekek büntetése általában az, hogy ők tartják a nyitást – namármost, ha a tanárok maguk alkalmazzák büntetésként ezt a kis reggeli hacacárét, akkor nem tudom, mi is a jelentősége egyáltalán.

Mindig van egy vagy több patrónus, aki megpróbál legalább egy pürrhoszi győzelmet összehozni az össznépi érdektelenség ellen reggelente, ilyen vagy olyan témával. Hadd vessem fel a kérdést: miért tartják meg a patrónusok most már több mint négy éve minden reggel, egyre rosszabb körülmények közt a nyitást?

S most nem azt mondom, hogy szüntessék be az egészet – bár gondolom, ezzel (is?) kisebbségben vagyok. Arra vagyok nagyon kíváncsi, miért érzik a tanárok, hogy szinte minden reggel megpróbálkozzanak ezzel a lehetetlen küldetéssel. Én tudom, hogy ez egy jó ötlet, s megfelelő körülmények közt egész pöpec cucc jöhetne ki belőle. De jelen állapotban, amikor a gyerekek fele igyekszik ellógni, a maradék beszélget, vagy a dogára nézi át a cuccát, sokan meg szándékosan vagy véletlenül elkésnek és úgy általánosságban foghúzásként élik meg az egészet, nem értem, miért küzdenek a tanárok reggelről reggelre. Mi az ok? Dafke, a hagyomány fenntartása, netán vak/naiv reménykedés? Ha én lennék a helyükben, kifüggeszteném a faliújságra az évfolyamot érintő aktualitásokat és negyed órával tovább aludnék. Én értékelem a ki nem hunyó lángot, s az örök próbálkozást (magam is ilyen vagyok), de jelen esetben nem látom a célt.

Nemes a küzdelem, de nem tudom, megéri-e. Mondom ezt úgy, hogy egyetértek vele…